Dháraná/kontempláció, összpontosítás

Magyarul szemlélődést jelent.

Nagyon sok meditációs technika létezik.

Némelyek passzívak – vagyis a test mozdulatlan – mások valamilyen, többnyire monoton, elringató testmozgással járnak, mint amilyen a szúfi technika, vagy az éneklő-doboló, indiai mantrázás. Olyan is akad, ahol a testi aktivitás nagyon is fokozott, és éppen ez billenti át a tudat kapcsolóját, vagyis a gyakorló szinte belezuhan önmagába, illetve egy másik, szellemibb valóságba.

Ez utóbbira jó példa a dervistánc, vagy az indiánok tűztánca.

Osho számos ilyen ősi gyakorlatot adaptált a mai nyugati ember számára. A kontempláció és a meditáció fogalma átfedi egymást – a kontemplációban mindig szerepel az elmélkedés, vagyis pontosabban az elme kiürítése, mindössze egyetlen gondolat-szálat meghagyva. A most következő gyakorlat nem feltűnő, nem egzotikus, ám nagyon is hatásos.

 

 

A sétakontempláció számos vallás szerzetesi gyakorlatában megtalálható. Például az európai keresztény szerzetesek a kolostorkerengőben körbe-körbe sétálva – szó szerint – körüljárnak egy problémát, elmélkednek egy-egy vallásos gondolaton. A kontemplációban ugyanis mindig szerepel egy központi gondolat, egy kérdés (kóan). A sétakontempláló – szó szerint – ennek jár a végére.

 

A helyszín

A sétakontempláció helyszíne bármi lehet, de leginkább a természetben ajánlatos. Lényege az, hogy az ember szó szerint ön-feledt legyen, szinte feloldódjon a környezetben, miközben az adott életkérdésen tartja a figyelmét. Ezt a legkönnyebben érintetlen természetes környezetben, erdőben tudjuk megtenni. Ki lehet próbálni a dolgot városi környezetben is, habár ez sokkal nehezebb, mondhatni ez a „haladó gyakorlat”.

Az erdő kapuja:

Ha kimegyünk a természetbe, az emberlakta zónát elhagyva minden bizonnyal lesz egy pont, ahonnan „kezdődik az erdő”. Ezt sokszor egy-egy jellegzetes fa „jelöli” – tudatosítsuk, hogy most egy kapun lépünk be! Akár meg is érinthetjük a fa kérgét, köszönthetjük valamilyen módon az „erdő szentélyét”. Ugyanígy sétánk végén „illik” elbúcsúzni tőle.

 

A kontempláció:

A kontempláció, magyarul szemlélődés, mely az „igazság megragadásának  racionális megfontolások nélküli állapota”, mely során az ember „megtapasztalja egy nálánál magasabb Intelligencia hatását.

 

GYAKORLAT 

A gyakorlat nagyon egyszerű – annyira, hogy könnyű kibillenni belőle!

Jó, ha egyedül indulsz neki, vagy olyan társakkal, akik képesek csendben maradni (nem könnyű ilyeneket találni!)

Fogalmazd meg életkérdésedet, vagy azt az egyetlen szót, amiben elmélyülni kívánsz!

Lassan, egyenletes lépésekkel, „érzéssel” haladj – vagyis érezd talpad alatt a földet.

Nyisd ki érzékszerveidet, minél több csatornán hagyd, hogy hasson rád a természet! Érezd meg az erdei növények és az avar, a föld illatát, érezd a szellőt, a napfényt, lásd a levelek és az árnyékok vibráló színeit. Vedd észre fejed felett a felhőket, lábad alatt a parányi lényeket.

Lélegezz szabályosan, egyenletesen

Újra és újra „hívd be” tudatodba a kontempláció tárgyát, kérdésedet, illetve a szót, és figyeld, milyen válaszok rezdülnek meg a lelkedben.

Lehetnek emlékek, gondolatok, vélemények – lényeg, hogy csupán megfigyelő légy, és ne hagyd, hogy elragadjanak!

Ha a töprengős-problémamegoldós rutinrágódás elragadna, térj vissza a kontemplációhoz: lassú léptek, egyenletes légzés, kinyitott érzékelés, és az életkérdés.

 

A válaszok Jöhetnek a természetben megpillantott-meghallott jelenség formájában, vagy tudatunk mélyéről, kristálytiszta megértések vagy elhatározások formájában.

(De ha semmiféle válasz sem jön, a kontempláció akkor is kincset ér: a teljes belső csend, az elmélyülés élménye élhető át általa, és a lelki béke még napokig kibillenthetetlenné tesz bennünket.

Érdemes a tünékeny felismeréseket, gondolatokat, élményeket lejegyezni, mert a hétköznapokba visszatérve ezek nagyon könnyen  elfelejtődnek!

 

Jó, ha a séta hosszúsága legalább fél óra, hogy rá tudjunk hangolódni a természetre. De lehet a séta egész napos – sőt, több napos-hetes is, sokan járják például a Caminót végig úgy, hogy egy fontos kérdéssel, döntéshelyzettel, problémával indulnak el – vagyis kontemplálnak – végig több száz kilométeren keresztül.

A sétakontempláció mély, meghitt kapcsolatot eredményez önmagunk és a természet között, és ez pontosan az, amire a leginkább szükségünk van!

Ne erőltessük a kérdésünkre adott válaszok érkezését. Előfordulhat, hogy még napokig érik belül a válasz, mire megnyilvánul.

Dhjána/meditáció, befelé fordulás/

 

A meditáció:

A meditáció rendszerint olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is lehetne nevezni.

Számos nagy vallásban gyakorolnak rituális meditációt, de a meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.

A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az “Itt” és “Most” van.

Nem csupán egy dologra koncentrál az ember, mert ezáltal megítéli az összes többit. Meditáció során szemlélődünk. Mindent érzékelünk. Amikor ezt megtanulja valaki, akkor egy zajos piactéren tud a legjobban meditálni. A legjobban nem is találó szó erre, inkább azt mondanám, hogyha az élet sűrű forgatagában is képesek vagyunk megőrizni Jelenlétünket,akkor teszünk eleget a meditációs gyakorlatok céjának.

A meditáció nem elmélkedés vagy gondolkozás. A meditációban semmiféle kísérletet nem teszünk arra, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk a tudatot vagy közvetlen szuggesztióval lássuk azt el. Egyszerűen megfigyeljük, engedjük megnyugodni, békéssé válni, hagyjuk, hogy lényünk mélyebb szintjeinek felfedezése és megtapasztalása közben egyre mélyebbre vezessen.

Ha tudatunk meditálás közben is világi ügyekkel és vágyakkal foglalkozik, az megzavarja a meditációt. Ebben az esetben szilárd elhatározásra van szükség, hogy megszabadulhassunk a tudatunkban felbukkanó összes, figyelmünket elvonni kívánó gondolattól.

Sokan úgy vélik, a meditáció valami egzotikus dolog, amely kizárólag a keletről érkező vallásokhoz kapcsolható. Vannak, akik úgy gondolják, ez valami olyasmi, amihez egy bizonyos módon kell ülni. Talán azt hiszik, ilyen gyakorlatot csak a „szent emberek” végeznek. Ám ezen feltételezések egyike sem igaz.

 

Amikor valaki meditál, mindössze annyit tesz, hogy az elméjét egy bizonyos dologra hosszabb ideig összpontosítja. Valójában egy könyv olvasása vagy egy film nézése ugyanúgy egyfajta meditáció.

 

A meditáció se nem misztikus, se nem másvilági, se nem nehezen elsajátítható. Nem csak egy bizonyos „elit” élhet vele, és nem csak azoknak való, akik szerteágazó tudásra tettek szert a keleti vagy egyéb vallásokban.

A meditáció nagyon is kézzelfogható, praktikus, és mindenki számára elérhető módszer.

Ha semmilyen spirituális gyakorlatot nem folytatunk, és nem hiszünk semmiféle istenben vagy felsőbb hatalomban, a meditáció gyakorlatával akkor is boldogabb életet teremthetünk magunknak.

 

Minden emberi lény, aki ismeri az élet hátterében húzódó igazságot, aki már megvizsgálta és hiányosnak találta a világ örömeit, felismeri, hogy a meditáció nélkül nem lehet elégedett, nem érezheti valóban jól magát.

 

A meditációt évezredek óta, több kultúrában alkalmazzák, mivel számtalan előnye van.

Nálunk régen, a magyar táltosok idejében a meditációt révülésnek hívták.

 Mind a testünkre, mind az elménkre, mind az érzelmeinkre hatást gyakorol.

A rendszeres meditáció eredményeképpen:

 

• egészségesebbek leszünk, mert amikor a légzésünkre figyelünk, csökken a vérnyomásunk, lelassul a szívverésünk, nyugodtabbá válunk;

 

• élesedik az elménk, amely hatékonyabbá teszi a kommunikációnkat mind a munkahelyünkön, mind a társunk, a barátaink, a családunk körében;

 

• könnyebben tudunk koncentrálni, ezért kevésbé érezzük magunkat leterheltnek;

 

• tudatosítjuk az érzelmeinket, ezért ritkábban fordul elő, hogy túlreagáljuk a dolgokat;

 

• hamarabb megtaláljuk a megoldást életünk azon területein, ahol úgy érezzük, elakadtunk;

 

• közelebb kerülünk önmagunk, a körülöttünk lévő emberek, az életünk, az életfeladatunk megértéséhez.

 

• és ami a lényeg: a meditációt követően / a teremtő gyakorlatok első fele / kinyilváníthatjuk a tiszta szándékainkat emelkedett érzelmekkel ötvözve.

 

 

A meditációt nem lenne szabad kulturális és vallási értékekkel átszínezni.

Nincs olyan hogy buddhista meditáció, keresztény meditáció, hindu meditáció stb. A meditáció az meditáció.

A meditáció a tudat középpontjába jutás módszere, ahonnan a tudatosság különböző fokokban és mértékekben kiáramlik.

A meditáció, a medical (orvosi, orvostudományi) vagy a medicate (gyógykezelni, gyógyítani) szavak egy tőről fakadnak. A közös szótő magába foglalja azt a jelentést, hogy figyelmet vagy gondot fordítunk valamire.

Ha meditálunk, akkor önmagunk kevéssé ismert dimenzióira figyelünk – lényünk legmélyebben rejlő, legbenső szintjeit vesszük figyelembe.

 Lényünk e szintjei mélyebben rejlenek a gondolkozási, elemzési folyamatoknál, a nappali álmodozásoknál, vagy az érzelmek, esetleg emlékek átélésénél. A meditáció egyfajta csendes, összpontosított, ugyanakkor ellazult belső figyelmet jelent.    Szvámi Ráma: Meditáció, 2007

 

 

A meditáció nagyszerű technika, ha azonnal szeretnéd megemelni rezgésszintedet és megérezni Belső Lényedet.

A meditáció gyakorlata során sok embernek jóval könnyebb kiürítenie az elméjét, elengedni a gond-olatokat, mint tiszta, pozitív gondolatokat gondolni. Mert amikor elcsendesíted az elmédet, nincsenek gondolataid; és amikor így teszel, nem fejtesz ki ellenállást, és amikor nem ébresztesz mag-adban elutasító gondolatokat, akkor Lényed rezgése magas szintre ugrik, nagy sebességű és tiszta lesz.

 

Meg kell szabadulnod azonban azoktól a gond-olatoktól, amelyek alacsony rezgésszintre kényszerítenek. Ha nem a vágyaddal ellentétes, nem kívánt dolgokra figyelsz, nem hozol létre elutasító rezgéseket – és megtapasztalhatod természetes állapotodat, amelyet a gyarapodás és a Jólét jellemez.

 

 

GYAKORLAT 

 A meditáció gyakorlatához először is keress egy csendes helyet, ahol nem fognak megzavarni.

Viselj kényelmes ruhát, és ülj le. Nem számít, hogy széken vagy a padlón ülsz vagy épp a földön, törökülésben.

Csukd be a szemed, engedd el magad, és lélegezz nyugodtan. Lassan szívd tele a tüdődet, majd jóleső érzéssel engedd ki a levegőt (ebben a gyakorlatban nagyon fontos, hogy kellemesen érezd magad).

Amikor az elméd elkalandozik, gyengéden engedj el minden gondolatot, vagy legalábbis ne tartsd meg őket azzal, hogy tovább foglalkozol velük, majd figyelj újra a légzésedre.

Természetedből fakadóan figyelmed összpontosítására törekszel, ezért a meditáció gyakorlatát kezdetben természetellenesnek érezheted, és elméd vissza akar majd térni azokhoz a dolgokhoz, amelyekre korábban figyelt. Ha ez történik, lazítsd el magad, lélegezz, és próbáld meg elengedni a gondolatot.

Könnyebben elcsendesítheted az elmédet, ha jelentéktelenebb gondolatokat választasz, amelyekből nem fejlődhet ki valamilyen érdekes dolog: összpontosíts például a légzésedre. Akár számolhatod is magadban, ahogy ki- és belélegzel. Ha légies, finom gondolatokat választasz, minden elutasító gondolatot magad mögött hagysz – és rezgésszinted  magától megemelkedik.

Ebben a gyakorlatban nem a vágyaiddal foglalkozol, hanem elcsendesíted az elmédet. Miközben erre törekszel, ellenállásod alábbhagy, és rezgésed visszatér természetes, zavartalan állapotába.

Ahogy csendet teremtesz elmédben, úgy érezheted, mintha eltávolodnál a testedtől. Például nem igazán tudsz különbséget tenni a lábujjaid és az orrod között. Néha viszketést vagy rángásokat erezhetsz a bőröd alatt.

Miután kilépsz a meditáció állapotából, egészen addig az elfogadás állapotában maradsz, amíg valami olyasmire nem irányul a figyelmed, ami megváltoztatja a rezgésszintedet. Ha eleget gyakorolsz, annyira megszokod ezeket a magasabb rezgésszinteket, hogy kívánságod szerint bármikor visszatérhetsz hozzájuk.

Ha rendszeresen meditálsz, idővel nagyon kifinomultan fogod érzékelni, hogy ezek a magasabb szintű rezgések milyen érzést okoznak a testedben.

Ezért amikor valami olyasmire figyelsz, ami visszavesz a rezgésedből, már sokkal nagyobb lesz az esélye, hogy azt még a kezdeti, ártalmatlan szakaszban felismered, mielőtt túl komoly visszaesést okozna – és könnyen megváltoztathatod az ellenállást keltő gondolatot, hogy visszaálljon az egyensúlyod.

 

A meditáció akkor hatékony, ha eltereli a figyelmet minden olyan fizikai tudattartalomról, amely ellenállást hoz létre rezgésedben, mert amikor elfordítod a figyelmedet arról, ami a rezgésedet alacsony szinten tartja, akkor rezgésszámod magától emelkedni kezd.

Ez hasonló a Tudat visszahúzódásához, de úgy, hogy közben ébren maradsz. Amikor alszol, akkor is visszahúzódik a Tudatod, de ilyenkor nem vagy tudatában, hogy milyen érzés magasabb rezgésszintű állapotban lenni.

Ha ébren vagy, és meditálsz, akkor tudatosan élheted át ezt az érzést. Idővel aztán újfajta érzékenységgel viszonyulsz majd rezgésedhez, és azonnal tudni fogod, ha ellenállást keltő dolgokra figyelsz

 

Személyemet illetően a Vipassana meditációs technikát gyakorlom, de számos meditációs technikát kipróbáltam. Vannak létélmények, amelyek csak módosult tudatállapotban nyílnak meg előttünk, gazdagítva tapasztalati világunkat. A meditáció gyakorlásának valamilyen formája egy bizonyos tudatszint felett már kihagyhatatlan.

Nem fontos a fenti meditációs technikát elvégezni, mert a kurzusban a ” Teremtő meditációt” adtam kiváló gyakorlatként. A fenti információk viszont a szemléletmód kialakítása miatt lényegbevágóak.

 

Kérlek a hozzászólásoknál jelezd felém, ha kérdésed lenne, valamint segítek személyedre szabni a megfelelő meditációs technikát.